A tüntetők dala
Hé, ti hitvány urak, simlis történészek!
Hát meddig lehet még szemétkedni néktek?
Ugyan mit gondoltok és tűr-e még a nép?
Mikor elveszitek szinte már mindenét.
Az elődeitek sem voltak angyalok,
De mellettetek csak piti tyúktolvajok.
Mind a „vörösöktől” kaptatok diplomát,
Nektek sem nehéz így eladni a hazát.
Azok negyven évig szívták a vérünket,
Ti meg két év alatt hoztátok végünket.
Volt elég időtök szót fosni, mesélni,
De a népnek lassan nem lesz miből élni.
Ma már négyszázezren vannak munka nélkül,
És ez a szám csak egyre jobban bővül.
Aki még dolgozik az se sokra halad,
Fizetésből most már semmi sem marad.
Biztos nem volna már akkora a szátok,
Ha néha ti is a KÖZÉRT-be járnátok.
Kétévi munkátok eredményét látva
Gyorsan mehetnétek, van hely a kukákba.
Létminimum alatt tengődnek milliók,
Míg zsebeitekben gyűlnek a billiók.
Ó, mit csináltatok ebből az országból?
Kiráz majd titeket a nép a gatyából!
Hiszen tanultátok, hogy sok száz év alatt,
A szegény rétegnek alig-alig maradt.
Történészek vagytok, hát ezt tudhatnátok,
Ha volna eszetek, igazat szólnátok.
Az elmúlt két évben hazudtatok sokat,
Közétek vettétek hülye Kupa urat.
Ezt nem én állítom, nem is olyan régen,
ő mondta magáról egyszer a tv-ben.
Így aztán kibővült, nagy lett az Antallság,
A sok államtitkár, miniszter, rokonság.
Vannak most már sokan benn a kabinetben,
Kiknek egyre hülyébb ötlet jut eszükbe.
Régebben kezdődött Kupa munkássága,
Egy új adórendszer az ő találmánya.
Már nem lett kész véle a letűnt érában,
Befejezi mostan, az Antall-kormányban.
Régen a bolsiknak tolta a szekerét,
Most az MDF-nek nyalja az ülepét.
Gondolkodjék Kupa, ha egyáltalán tud,
Ha újra választás lesz, vajon hová jut?
Figyeljetek ide újdonsült rokonok,
A nép az nem felejt, tűr és csak mosolyog.
Sorait ha rendezi, okosan és csendben,
Nem lesz már helyetek az új Parlamentben!
Összeállította: Simon L.
